Nyugodt hétvégét kívánok mindenkinek.
Nyugodt hétvégét kívánok mindenkinek.
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget" (Zsolt 62,2). Áldott az a helyzet, amelyben tudunk valóban az Úrban, és egyedül csak Őbenne elcsendesülni. Jó lenne ezt tenni ma és mindennap. Megnyugodni és várni az Úr által megszabott időt. Őrá várni a szolgálatban, Benne bízni boldog várakozásban, Előtte imádságban elcsendesülni és lelki nyugalmat találni. Ez a lehető legjobb magatartás, amit mint teremtmények Teremtőnk, mint szolgák Urunk és mint gyermekek Atyánk előtt tanúsíthatunk. Ne próbáljunk parancsolni Istennek, sem szemrehányást tenni neki. Nehogy rosszkedvűek vagy bizalmatlanok legyünk Vele szemben. De ne is meneküljünk sorsunk elől, és ne futkossunk emberekhez segítségért; ez ellentétes volna az Istenben való elcsendesüléssel. Istenben, és csakis Őbenne bízzunk teljes szívből. Milyen áldott a bizonyosság, mikor tudom, tőle kapok segítséget". Számíthatok rá. Istentől jön a segítség, és senki mástól. Övé minden dicsőség, mert egyedül Ő tud és Ő fog megszabadítani. Bizonyosan megteszi akkor és úgy, ahogy Ő azt jónak látja. Megszabadít a kétségekből, a szenvedésekből, a rágalmazásokból, és minden szükségünkből. Noha mindennek egyelőre még semmi jelét nem látjuk, ne térjünk el semmiképpen se az Úr akaratának teljesítésétől, hiszen az Úr irántunk való szeretete és hűsége felől semmi kétségünk sem lehet. Nemsokára meglátjuk most még rejtett útjait, ezért dicsőítsük irgalmáért már előre is.Istenben megnyugodni, nem kapkodni
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
újra itthon. Kómásan, de próbálom kivárni az estét a lefekvéssel. Hála a gondviselésért, elég jól utaztunk.
mennyire megugrott a látogatók száma ezen a héten, pedig egyetlen bejegyzést sem írtam. Persze tudom az okát.
akkor valószínű, hogy szombaton kipihentem volna magam, mint ahogy azt elterveztem.Mivel nem úgy nőttem fel, hogy néha lazíthatsz, ezért mikor már a magam ura voltam is sokszor ha hulla fáradtan napközben kicsit lepihentem,akkor azonnal gyomor ideget kaptam. És nem tudtam pihenni, mert állandóan azon járt az eszem, hogy amíg pihenek, mi mindent elvégezhetnék. Van egy nagyon bölcs nagynéném, akinek egyszer elmondtam és azt felelte rá, hogy te nem vagy normális. Utána azt mondta, hogy egyet tanulj meg! Ha te nem fogsz magadra vigyázni, néha időt szakítani a pihenésre, kikapcsolódásra, más nem fog. És nagyon igaza volt. Azóta tudatosan néha lassítok. DE NEM ELÉGGÉ! Ma újra megfogadtam magamnak,hogy jobban fogok figyelni MAGAMRA. El kéne kezdjem ezt a „nem-tennivalók” listát...........Próbáljátok meg ti is.:)
Legyen egy „nem-tennivalók” listád!
Minden hónapban az első szerdán tartjuk a női kört. Az elmúlt héten kezdtünk egy új tanulmányt a testvérszeretet címmel.Nagyon jó alkalom volt, nagyon jó hozzászólások. Egy hónapig mindenki imádkozik valakiért mindennap.(Egy Biblia jelző hátára írta mindenki a saját nevét, legfontosabb imatémáját és mindenki húzott egy jelzőt). Tehát akit kihúzott, azért a személyért imádkozik a következő női körig. Elárulom, hogy jó érzés tudni, hogy valaki mindennap megemlékszik rólam és imában Isten elé visz. Erőt ad.
Nagyon úgy tűnt ma az imaórán, mintha csak a témánk folytatása lett volna az ige. "Őrállóul adtalak". Nagyon jó gondolatok voltak mind két imaóra vezetőtől, ahogy buzdítottak bennünket imára. Aztán az ebéd után egy barátkozóval beszélgettünk, imádkoztunk néhányan. Azóta egy gondolat nem hagy nyugodni. Én vajon, hogy dolgoznám fel, ha az orvos szembe ülne velem és közölné, hogy rákos vagyok, a 4. stádiumban, ha vállalom a 8 hónapig tartó kemoterápiás kezelést ( és ha átélem), akkor van 1 től 10 százalék esélyem, hogy tovább élek. Mert neki azt mondta. Eddig is imádkoztunk érte ismeretlenül, de most örülök, hogy megismertem, beszélgethettünk és vállaltuk, hogy fogunk érte imádkozni. Ha valaki tudja vállalni, ismeretlenül is imádkozzon érte. Engem csak vissza hívtak még egy vizsgálatra, mert az eredményemmel nem volt az orvos megelégedve és attól is féltem. Alig vártam az utolsó eredményt és nagyon hálás vagyok, hogy jó. Mostanában egyre többször vagyok hálás az egészségért, a családi békességért, hogy együtt a család, ami nekünk igenis nagyon nagy szám, mert otthon amíg laktunk a férjem nagyon sokat hiányzott otthonról. Aztán Rebeka elkerült egyetemre, ő is hiányzott. Ezért az időért, amióta itt vagyok, nagyon hálás vagyok, hogy ez is megadatott. Haza jövünk munkából és az egész család itthon van. Ez is kegyelem. Élvezem, amíg tehetem.
Azt kérdezik sokan, hogy meg szoktuk-e már? Hát még nem. Nem csak annyi a különbség, hogy sokkal nagyobb a város, hanem minden más. Ez egy egészen más világ. De ott vagyunk ahol lennünk kell, szerető testvérek közt, a gyülekezetben nagyon jól érezzük magunkat és végezzük amit Isten ránk bíz.
Várjuk a tavaszt, ami nehezen akar eljönni, de ma már gyakoroltuk a tavaszi éneket az énekórán:)
Na most írtam, olvashattok hozzá:)
Egy nagyon áldott hetet kívánok mindenkinek.