Jó páran rám szóltak a múlt héten, hogy kéne már írjak valamit arról, hogy hogy vagyunk.

Jól vagyunk, hála a jó Atyának, kegyelemből. Bár most fáradtan, mert a vasárnap itt nagyon zsúfolt. Az van ugyanis, hogy a távolság, az iskolák, munkahelyek miatt itt hét közben az embereknek nagyon nehéz összejönni, ezért ének óra, kotta, zene óra minden egy napra marad. Tehát meg kezdjük reggel 10 kor az összejövetelt, utána ének óra, ebéd, kotta vagy zene óra és 5 tól a délutáni Istentisztelet, utána mostanig beszélgetünk:) Hétfőn szoktam mondani, hogy nekünk a fű se nő, nem is nőne holnap sem, ha nem kéne menni dolgozni.
Minden hónapban az első szerdán tartjuk a női kört. Az elmúlt héten kezdtünk egy új tanulmányt a testvérszeretet címmel.Nagyon jó alkalom volt, nagyon jó hozzászólások. Egy hónapig mindenki imádkozik valakiért mindennap.(Egy Biblia jelző hátára írta mindenki a saját nevét, legfontosabb imatémáját és mindenki húzott egy jelzőt). Tehát akit kihúzott, azért a személyért imádkozik a következő női körig. Elárulom, hogy jó érzés tudni, hogy valaki mindennap megemlékszik rólam és imában Isten elé visz. Erőt ad.
Nagyon úgy tűnt ma az imaórán, mintha csak a témánk folytatása lett volna az ige. "Őrállóul adtalak". Nagyon jó gondolatok voltak mind két imaóra vezetőtől, ahogy buzdítottak bennünket imára. Aztán az ebéd után egy barátkozóval beszélgettünk, imádkoztunk néhányan. Azóta egy gondolat nem hagy nyugodni. Én vajon, hogy dolgoznám fel, ha az orvos szembe ülne velem és közölné, hogy rákos vagyok, a 4. stádiumban, ha vállalom a 8 hónapig tartó kemoterápiás kezelést ( és ha átélem), akkor van 1 től 10 százalék esélyem, hogy tovább élek. Mert neki azt mondta. Eddig is imádkoztunk érte ismeretlenül, de most örülök, hogy megismertem, beszélgethettünk és vállaltuk, hogy fogunk érte imádkozni. Ha valaki tudja vállalni, ismeretlenül is imádkozzon érte. Engem csak vissza hívtak még egy vizsgálatra, mert az eredményemmel nem volt az orvos megelégedve és attól is féltem. Alig vártam az utolsó eredményt és nagyon hálás vagyok, hogy jó. Mostanában egyre többször vagyok hálás az egészségért, a családi békességért, hogy együtt a család, ami nekünk igenis nagyon nagy szám, mert otthon amíg laktunk a férjem nagyon sokat hiányzott otthonról. Aztán Rebeka elkerült egyetemre, ő is hiányzott. Ezért az időért, amióta itt vagyok, nagyon hálás vagyok, hogy ez is megadatott. Haza jövünk munkából és az egész család itthon van. Ez is kegyelem. Élvezem, amíg tehetem.
Azt kérdezik sokan, hogy meg szoktuk-e már? Hát még nem. Nem csak annyi a különbség, hogy sokkal nagyobb a város, hanem minden más. Ez egy egészen más világ. De ott vagyunk ahol lennünk kell, szerető testvérek közt, a gyülekezetben nagyon jól érezzük magunkat és végezzük amit Isten ránk bíz.
Várjuk a tavaszt, ami nehezen akar eljönni, de ma már gyakoroltuk a tavaszi éneket az énekórán:)
Na most írtam, olvashattok hozzá:)
Egy nagyon áldott hetet kívánok mindenkinek.

Énekelnek a lányok magyarul is.....