újra itthon. Kómásan, de próbálom kivárni az estét a lefekvéssel. Hála a gondviselésért, elég jól utaztunk.
Gondviselés.
Aki a csillagok számát ismeri és nevükön szólítja,
ígérete szerint bekötözi a vérző sebet és
meggyógyítja a megtört szívet.
Ha minden más bizonytalan is, egy dolog bizonyos:
Isten gondot visel a hívőkről. A gondviselés kinyitja a
másadik ajtót, ha az első becsukódik.
Jóllehet a gondviselés néha komor színezetünek
látszik, a lényege mégis világosság, lappangó fény,
mely előbb-utóbb a déli napsugár erejével fog
előtörni,
Vesd a jövőnek gondját oda, ahová való: Istenre!-
Az Isteni gondviselés a gondterhes kedélynek
nyugvópárnája.
Add össze!
Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hű szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
A sok kusza, egymás alá vetett
Tétova számot: „Valaki beteg…
Szenved, gyötrődik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok,
Önmagamnak ellensége – legnagyobb.”
A Mester nézi… hosszan, komolyan.
„Bizony, a feladatban hiba van!
Sorakozik a sok sötét adat,
S nem adtad hozzá a hatalmamat!”
Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is,
Oly bíztató az eredménye is!
Hozzáadva hatalmát, erejét,
Szeretetét, mely melengetve véd,
Mindenhez, ami nyomja a szívem.
Az eredmény: „Hiszek, Uram! Igen!”
Azokat az üzeneteket, email-eket, telefon hívásokat, látogatást, stb, amiket az utóbbi napokban kaptam tőletek,(tudjátok ti kik vagytok). "Angyalainak parancsolt felőlem". Tart az ima, érzem. másképp nem lennék képes most lábra állni. Kicsit tegnap délután óta jobban érzem magam, bár még elég gyenge vagyok. Nagy út áll előttem, de bízok Istenben, hogy megsegít. Köszönök minden értünk mondott imát és számítok rátok, még szükségünk van rá.
puszillak benneteket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
