Ruthi feküdt 4 nap a múlt héten, nagyon csúnyán be volt gyulladva torka, köhögött, most pedig szegény Rebeka van a soron. Egy hang nem jön ki a torkán vasárnap este óta. Úgy sajnálom.......
Gyönyörűen sütött ma reggel a nap, olyan tavaszi hangulatom lett tőle, hogy elhatároztam, hogy hamar elvégzem a szombati takarítást, stb-t és kimegyünk a Central Parkba egy jót sétálni. Itt lakunk 10 percre tőle és még nem voltam benne, mióta itt lakunk. Na megérte. Még jobb lett a hangulatom, mikor megláttam a hóvirágot, krókuszt, nárciszt, hogy milyen szépen nyílnak. Úgy látszik nem csak én örülök a tavasznak, mert nagyon sokan voltak a parkban, élvezve a jó időt, a madarak énekét. nagyon hosszú volt a tél és hideg, de végre itt a tavasz!
Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek.
kitalálni olyan ablakot, ami sehova nem nyílik? Annyit lehet, hogy fel nyomni az alsó felet, de akkor a 2 üveg közzé nem fér semmi. Kiállni az emeleten az ablakba nem szerencsés, azt mondjak itt nem is tanácsos, mert a szembe szomszéd azonnal kihívja a tűzoltókat. Meg kéne szokni, hogy itt az emberek nem pucolnak ablakot. De ha nem bírom nézni a piszkos ablakot??? Hat akkor kínlódok, míg valahogy néz ki, mert nem az igazi, csak nem olyan mint volt és ez is eredmény. Szóval az ablakokkal kínlódtam ma délután, még van egy napra való, de mindjárt összejövetel a gyüliben és abba kellett hagyni.
Minden hónapban az első szerdán tartjuk a női kört. Az elmúlt héten kezdtünk egy új tanulmányt a testvérszeretet címmel.Nagyon jó alkalom volt, nagyon jó hozzászólások. Egy hónapig mindenki imádkozik valakiért mindennap.(Egy Biblia jelző hátára írta mindenki a saját nevét, legfontosabb imatémáját és mindenki húzott egy jelzőt). Tehát akit kihúzott, azért a személyért imádkozik a következő női körig. Elárulom, hogy jó érzés tudni, hogy valaki mindennap megemlékszik rólam és imában Isten elé visz. Erőt ad.
Nagyon úgy tűnt ma az imaórán, mintha csak a témánk folytatása lett volna az ige. "Őrállóul adtalak". Nagyon jó gondolatok voltak mind két imaóra vezetőtől, ahogy buzdítottak bennünket imára. Aztán az ebéd után egy barátkozóval beszélgettünk, imádkoztunk néhányan. Azóta egy gondolat nem hagy nyugodni. Én vajon, hogy dolgoznám fel, ha az orvos szembe ülne velem és közölné, hogy rákos vagyok, a 4. stádiumban, ha vállalom a 8 hónapig tartó kemoterápiás kezelést ( és ha átélem), akkor van 1 től 10 százalék esélyem, hogy tovább élek. Mert neki azt mondta. Eddig is imádkoztunk érte ismeretlenül, de most örülök, hogy megismertem, beszélgethettünk és vállaltuk, hogy fogunk érte imádkozni. Ha valaki tudja vállalni, ismeretlenül is imádkozzon érte. Engem csak vissza hívtak még egy vizsgálatra, mert az eredményemmel nem volt az orvos megelégedve és attól is féltem. Alig vártam az utolsó eredményt és nagyon hálás vagyok, hogy jó. Mostanában egyre többször vagyok hálás az egészségért, a családi békességért, hogy együtt a család, ami nekünk igenis nagyon nagy szám, mert otthon amíg laktunk a férjem nagyon sokat hiányzott otthonról. Aztán Rebeka elkerült egyetemre, ő is hiányzott. Ezért az időért, amióta itt vagyok, nagyon hálás vagyok, hogy ez is megadatott. Haza jövünk munkából és az egész család itthon van. Ez is kegyelem. Élvezem, amíg tehetem.
Azt kérdezik sokan, hogy meg szoktuk-e már? Hát még nem. Nem csak annyi a különbség, hogy sokkal nagyobb a város, hanem minden más. Ez egy egészen más világ. De ott vagyunk ahol lennünk kell, szerető testvérek közt, a gyülekezetben nagyon jól érezzük magunkat és végezzük amit Isten ránk bíz.
Várjuk a tavaszt, ami nehezen akar eljönni, de ma már gyakoroltuk a tavaszi éneket az énekórán:)
Na most írtam, olvashattok hozzá:)
Egy nagyon áldott hetet kívánok mindenkinek.