Még van a reggeli után egy közös alkalom, aztán ebéd és indulunk a nagy útnak. Új erővel, elhatározásokkal, döntésekkel. Ajándékba kaptuk mi Istentől ezt a táborozási lehetőséget, amiért nagyon hálásak vagyunk először Neki, aztán az itteni szövetségnek, valamint a New York-i gyülekezetnek, hogy anyagilag ezt lehetővé tették nekünk. Azonkívül, hogy megismerhettük itteni testvéreinket, közösségben lehettünk velük egy héten át, nagyon sok mindenre Isten figyelmeztetett, tanított, különösen a csoport beszélgetéseken. Így a szolgálat kezdetén itt Amerikában,a házasságunk ezen éveiben, ez nagyon kellett nekem. Hála mindenért és mindenkiért akiket használt Isten ebben itt ez idő alatt. Mégis a legnagyobb öröm a szívemben azért van, mert Ruthi újból döntött és hűségesebben akar szolgálni Istennek mint eddig."Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak." Remélem lesznek még ilyen közös alkalmaink. Addig is Isten áldjon meg mindenkit akikkel együtt lehettünk az elmúlt héten és azokat is akik nem jöhettek el, de szerettek volna. És azokat is, akik otthonról olvassák a bejegyzéseket.Mindenkinek szerencsés utat és Isten segítségét, hogy az itt tanultakat megéljük........

a csoport apraja, nagyja

akik a mi csoportunkban voltak

kerdezted Timi, hogy hol van Ruthi?  Itt van, épp bizonyságot tett...