”Ajtaján belépve, mindig hazaérek.
Ismerősen csendül fülembe az ének.”....
Hálát adok Istennek ezért a gyülekezetért, ahol 16 évig valóban otthon lehettem.(és a körzet többi gyülekezeteiért is)
De nehéz őket itt hagyni........
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Mi meg nem akarunk a bucsuzasra gondolni,eleg lesz majd akkor.Nekunk is olyan nehez.
AZ UR vezetesevel kivanok en is sok aldast az uj szolgalati mezon.JO TESTVEREK fognak ott varni titeket.AZ UR LEGYEN VELETETK.
Hát úgy látom Piroska, hogy most kezd benned tudatosulni, hogy el kell menjetek. Biztos nagyon nehéz, de úgy gondolom, hogy itt mindig szívesen fogadnak titeket.
Tudom, Aniko.
Koszonom Rebeka.
Jol latod Erzsike es remelem, hogy jol gondolod. Mi is ugy erezzuk.
Megjegyzés küldése